7.rész

***Austin szemszöge***

Kellett egy kis idő mire összeszedtem magam. Nem veszíthetem el a testvéremet. Mindent átvészeltünk együtt,úgyhogy ezt is átfogjuk! Farkasszaglást bevetve indultunk el az erdőben Molly keresésére. Nem is olyan messze egy elhagyatottnak látszó korhadt faházat találtunk. Emberi alakot öltve,lassan settenkedtünk a bejárathoz. Biztos hogy itt van. De a bejutás már nem volt egyszerű. Hirtelen előjött kb 10 farkas a ház mögül. Ezt nem hiszem el. Így nem fogjuk tudni kihozni onnan. Valakinek ki kéne hozni addig amíg mi eltereljük a figyelmüket. Ez az ötlet beválhat,így a hozzám legközelebb lévő emberhez fordultam.
-Liam! Kérlek hozd ki Mollyt és vidd haza! Addig mi elbánunk ezekkel.
-Megyek!-mondta majd rohant is be a házba.

***Liam szemszöge***

Semmi mással nem törődve,tettem amit Austin mondott. Bementem a faházba,hogy megkeressem Mollyt. Kinyitottam az egyik ajtót, de semmi nem volt ott. Bementem egy másik ajtón. Körbenéztem,s megpillantottam Mollyt. Teljesen kába volt. Odamentem hozzá és felemeltem.
-Semmi baj! Most már minden rendben lesz!-mondtam neki,majd elindultam vele kifelé.
Megpróbáltam kevésbé észrevehetően kiosonni,hogy a tőlünk pár méterre lévők ne vegyenek észre. Amikor már azt hittem elég távol vagyunk elkezdtem futni. Mollyval a karjaimban nem volt könnyű,de megoldottam. Mégsem voltam elég óvatos. Észrevettek. Az egyik elkezdett futni utánunk. Szerencsére Louis észrevette,és gyorsan leterítette. Elkezdtem gyorsabban futni,mert nem szeretném ha még valaki üldözőbe venne. Rövidesen megérkeztünk Mollyék házához. Szerencsére az ajtó nem volt bezárva. Óvatosan lefektettem a nappaliban lévő kanapéra és mellé ültem. Szegény tele van sebekkel. El sem tudom képzelni mit művelhettek vele. Szegény annyira ártatlan és mégis mennyi minden szörnyűség történik vele. Gondolatmenetemből Molly mocorgása zökkentett ki. Lassan nyitotta ki szemeit, és rám nézett. Látszott rajta hogy megnyugodott. Gyorsan elmentem egy pohár vízért. Mikor visszaértem már felült a kanapén, én pedig a kezébe adtam a vizet.
-Köszi!-mondta hálásan mosolyogva és megitta a pohár tartalmát.
-Hogy vagy?-kérdeztem,majd leültem mellé a kanapéra,és az ott lévő pléddel betakartam.
-Most már jól! Köszönöm Liam!-hálálkodott.
-Igazán nincs mit ez csak természetes!-válaszoltam.
Egy darabig csak csendben ültünk egymás mellett,majd megtörtem a csendet.
-Tudom,nem ez a legjobb alkalom,de mesélnél magadról? Szeretnélek jobban megismerni.-tettem fel a kérdésem.
-Persze! Nagyon szívesen!-felelte,majd belekezdett.
-6 éves voltam amikor a szüleim meghaltak, ezután pedig a nagynénémék neveltek minket tovább. Soha nem volt legjobb barátom,az iskolában is csak csúfoltak,mert nem voltak szüleim. A gyerekkorom borzalmas volt. Aztán amikor Austin betöltötte a 18-at akkor visszaköltözhettünk a régi házunkba. De mivel neki dolgoznia kellett,még többet voltam egyedül. Miután beavattak minket a titokba,részben meglepődtem,részben pedig örültem. Örültem hogy végre lehet alkalmam barátokat szerezni. Csak az a baj hogy eddig még nem igazán beszéltünk,és nem nagyon ismerlek titeket,de ezen még lehet változtatni.-fejezte be,majd mindketten elmosolyodtunk.
-Most te jössz!-mondta,én pedig belekezdtem a mesélésbe.
-Én 9 éves voltam,amikor a szüleim meghaltak. De nekem nem volt senki más rokonom,ezért árvaházba kerültem. A fiúkkal mind az öten egyszerre kerültünk be,ezért hamar jóban lettünk. Mi már akkor is tudtuk a titkot,de még egymásnak sem mondtuk el. De mivel együtt nőttünk fel, és mindig számíthattunk egymásra,ezért ez sem maradt sokáig titokban. Miután kikerültünk az árvaházból,egy házba költöztünk,mert egyikőnk sem akart egyedül lenni,és már elég jól megszoktuk egymást. Emlékszem miután beköltöztünk Harry volt az első aki elmondta a titkot. Mindenki ledöbbent és persze akkor már mindenki elmondta. Különös egybeesés.-fejeztem be.
-Hát ez érdekes. Erre szokták mondani hogy nincsenek véletlenek.-válaszolta,mire én csak mosolyogtam.
-Majdnem elfelejtettem. Visszatérve a történetedre,engem tekinthetsz a legjobb barátodnak.-mondtam,mire hirtelen rám nézett.
-Köszönöm Liam! Most pont erre volt szűkségem!-válaszolt,majd szorosan megölelt.


Köszönöm az előző részhez a komikat! Már legalább tudom,hogy nem hiába írom. :) A következő részt szintén 2-3 komment után fogom hozni!! 
Ui: Bocsi hogy ilyen rövid lett,legközelebb hosszabb lesz! :)