6.rész

***Molly szemszöge***

Reggel senkit nem találtam itthon. Tűvé tettem az egész házat,de Austin sehol. Tudtommal ma nem is dolgozik. Tök jó hogy mostanában szó nélkül itt hagy. Már kezd elegem lenni belőle. Persze amikor én megyek el pár órára akkor az már baj. Annyira felhúztam magam,hogy úgy éreztem valami nincs rendben. Azonnal kirohantam a házból és futottam amerre a lábam vitt. A legjobb ötletnek megint csak az erdő tűnt. Lassacskán úgy éreztem,már nem vagyok ura a testemnek. Egyik pillanatban majd felgyulladtam,a másikban pedig már reszkettem. Átváltoztam. Meg kéne tanulnom uralni önmagam. Csak futottam és futottam. Mígnem már az erdő olyan részéhez értem amit nem ismerek. Gondoltam kicsi lassítok. Ekkor a bokorból hirtelen előjött egy pár farkas.

Biztos ezek támadták meg Stephanie-t. Azonnal elkezdtem futni ahogy bírtam. De mivel többen voltak a menekülés esélytelen volt,de én nem adtam fel. Rohantam tovább. Ekkor teli torokból vonyítottam egyet,hátha valaki segít.

***Austin szemszöge***

Reggel úgy döntöttem hogy átmegyek a fiúkhoz. Mivel Molly még aludt, és nem akartam felébreszteni,ezért egyedül mentem. Nem laknak túl messze,ezért viszonylag gyorsan odaértem. Gondoltam,Molly-t majd később felhívom ha majd biztos hogy felébredt. Jól elütöttük az időt. Már dél volt. Molly már biztosan felébredt, ezért fel is hívtam. De nem vette fel. Kezdtem egy kicsit aggódni. Ekkor kopogtak az ajtón. Louis ment ajtót nyitni. Kate volt az. 

-Sziasztok! Gondoltam szólok,hogy ne nagyon menjetek az erdőbe,mert nagyon valószínű hogy azok,akik megtámadták azt a lányt,nincsenek messze. Óvakodjatok tőlük. Sok mindenre képesek.-figyelmeztetett. Ekkor egy vonyítást hallottunk az erdő felől.

-Molly!-kiáltottam fel.

-Mi van vele? Honnét veszed hogy ez ő?-kérdezte Harry. Azonnal elkezdtem rohanni az erdőbe. Ez biztos hogy ő volt,érzem. Láttam hogy mindenki fut utánam. Ha bajban van,nem árt a segítség.

***Molly szemszöge***

Nem tudom hogy már mióta üldöznek,de alig van már erőm tovább futni. Egyre jobban lassulok. Ekkor éreztem hogy az egyik rám ugrik és leterít, a másik pedig belém harapott. Ezek után elsötétült minden.

****

Mikor felébredtem egy régi elhagyatott házban találtam magam. A kezem iszonyatosan fájt. Persze hisz épp ott haraptak meg. De hogy kerültem én ide? Kérdeztem magamtól,mikor épp 3 alak jött be az ajtón. 

-Ó csak hogy felébredtél!-mondta az egyik gúnyos hangon.

-Kik vagytok?-vágtam rá egyből.

-Shh!-csitított el. Nem kell neked sem mindenről tudni. Legyen elég annyi,hogy jó okunk van arra hogy itt tartsunk téged.

-Komolyan? És mégis mi lenne az az ok?-kérdeztem flegmán. Erre mindhárman összenéztek,majd megint elkezdett beszélni.

-Na jó! Most az egyszer elmondom,de csak azért mert rád úgysem lesz szűkség.-kezdett bele,engem pedig kirázott a hideg. Mi az hogy nem lesz szűkség? Ezek ki fognak nyírni. Futott át agyamon a gondolat. Iszonyatosan félek.

-Na szóval!  Csak hogy tudd nem ti vagytok az egyetlen falka errefelé. De,mivel ez az egész erdőterület a tiétek,és nekünk pedig igencsak kevés részünk van,ezért úgy gondoltuk mi megszerezzük magunknak. De nem akárhogy! Ugyebár te vagy a legerősebb a többiek közül. Ezt egyébként egy biztos forrásból tudom. Ezért az tűnt a legegyszerűbbnek,hogy megvárjuk amíg egyedül leszel,és úgy támadunk meg. Ezután pedig valószínű hogy a többiek keresni fognak, de mire ideérnek már késő lesz. Velük pedig már nem lesz nehéz elbánni.-mondta majd mind a hárman kísértetiesen felnevettek. 

-Aha,szóval először engem nyírtok ki majd a többieket.-cseles,csak kár hogy nem fog összejönni.-mondtam,ami kár volt mert erre mindhárman odajöttek,ketten lefogtak,a harmadik pedig egy fém rúddal fejbe ütött. Nem éreztem fájdalmat,csak minden elsötétült előttem.

***Austin szemszöge***

Már jó ideje rohantam,mint egy eszeveszett,utánam pedig a többiek. Hirtelen megéreztem Molly illatát. Ezek szerint valóban ő volt. Remélem nem esett semmi baja és megtalálom. Emberi alakot öltve elkezdtem nyomok után kutatni. A többiek is utolértek,és segítettek. 

-Hé! Ez nem Molly karkötője?-kérdezte Liam,majd felvette a földről az ékszert. Odamentem hogy közelebbről is szemügyre vehessem.

-De ez az övé. Ezt még anyáé volt.-mondtam,s már éreztem hogy majdnem kicsordulnak a könnyeim. Az nem lehet. Mi van ha valami baja esett? Kate is mondta hogy azok a farkasok még itt ólálkodnak az erdőben. Biztosan ők voltak! Na nem azt nem hagyom! Azonnal meg kell mentenem. De érzem,hogy még életben van!

Remélem hogy tetszett a rész, ezentúl a mondandóm a részek végére írom! Elég rosszul esik hogy nem komiztok.. Ezért a következő részt 3-4 komi után fogom hozni! :)