***Molly szemszöge***
Reggel arra ébredtem hogy beszélgetés zaja hallatszik fel a nappaliból. Gyorsan megnéztem hány óra. Még csak 8 óra volt. Mi lehet az ilyen korán? Úgy döntöttem már nem fekszem vissza. Felkeltem hogy elhúzzam a sötétítő függönyt. A hirtelen fénytől majdnem kiégett a szemem. Miután már rendesen láttam elindultam a fürdőbe hogy rendbe tegyem magam. Utána egyből a nappaliba siettem. Meglepődtem amikor megláttam a kanapén ücsörögni 5 fiút. Hamarosan a bátyám is feltűnt a titokzatos könyvvel a kezében.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Szia!-köszönt vissza mindenki kórusban.
Eddig azt hittem hogy csak azért jöttek hogy jobban megismerkedjünk,de az aggódó tekinteteket látva,már nem erre gondoltam.
-Történt valami?-kérdeztem miközben leültem a fotelbe.
-Niallnek látomása volt.-mondta Harry.
-Látomása?? Mégis milyen látomása?-kérdeztem értetlenül,majd Niallre néztem.
-Láttam egy farkast aki meg volt sebesülve, és mintha valakire vicsorgott volna,majd átalakult egy lánnyá aki a földön feküdt és nem mozdult. A hely eléggé ismerős volt. Olyan mintha a közeli erdőben lett volna de nem biztos.
-Kérdezzük meg Kate-től hogy ki lehet.-Javasolta Austin. Mindenki egyetértően bólogatott,így hát elindultunk.
*****************
Miután megérkeztünk mindent elmondtunk újra. Kate egy kis gondolkodás után megszólalt:
-Valószínűleg egy nomád törzs leszármazottja. Biztosan megtámadták. A nomádok mindig barátaink voltak. Ők is segítettek a szüleiteknek a harcban. Az a lány az ők leszármazottja lehet. Az ellenséges klán támadhatta meg. Mivel csak egyedül volt segítenetek kell rajta minél előbb,hisz nem tudhatjuk milyen állapotban van.-mondta,majd hirtelen felállt és elsietett,majd egy kis üveggel a kezében tért vissza.
-Ha megtaláljátok ebből öntsetek a sebeire és rögtön begyógyul. Valószínű hogy nem fog sok mindenre emlékezni,de kérdezzétek meg mi történt vele. De siessetek.-fejezte be végül. Mi pedig nyomban felálltunk és az erdő felé vettük az irányt,de már nem emberi formában. Ahogy beljebb értünk az erdőben,egyre jobban lehetett érezni a vérszagot. Ez elég undorítóan hangzik,de legalább tudtam,nem lehetünk messze. Ez tényleg így volt,hisz nemsokára tényleg megpillantottuk a földön fekvő lányt. Ismét emberi alakot öltve közelítettük meg.
-Kinél van az üveg?-kérdeztem.
-Nálam.-felelte Niall,majd óvatosan a lány fölé hajolt és ,,ellátta" a sebeit. Ahogyan ráöntötte a sebeire azt a folyadékot ami fogalmam sincs mi volt,egyből begyógyultak. Soha nem láttam még ehhez foghatót. Ahogy az összes sebe begyógyult,kezdett magához térni. Lassan nyitotta ki a szemeit. Mikor meglátott minket eléggé megijedt.
-Ti kik vagytok?-kérdezte félénken,az ijedtségtől remegő hangon.
-Mi is olyanok vagyunk mint te! Ne aggódj nem akarunk bántani!-mondta Zayn.
-Mi történt veled? Emlékszel valamire?-kérdeztem.
-Épp bóklásztam az erdőben amikor hirtelen megláttam 3 másik farkast. Elkezdtem rohanni az ellenkező irányba de utolértek és megtámadtak. Nem tudtam megvédeni magam mert túl erősek voltak.-felelte.
-Egyedül vagy?-kérdezte Austin.
-Igen. A többi társamat már megölték. Már csak én maradtam. De hogy találtatok meg?
-Látomásom volt,és láttam hogy megtámadtak, és hogy itt fekszel,ezért megkerestünk.
-Nagyon köszönöm a segítséget! Stephanie vagyok.-mutatkozott be,majd ezután mindenki.
-Nos Stephanie! Mivel egyedül vagy, ezért arra gondoltunk hogy csatlakozhatnál hozzánk.-vetette fel az ötletet Niall.
-Ezt komolyan gondoljátok?-kérdezte,miközben körbenézett.
Mindenki helyeslően bólogatott. Erre széles mosoly terült szét az arcán.
-Köszönöm!-mondta,majd mindenkit sorban megölelt.
Jól elbeszéltük az időt,már elég későre járt. Elindultunk hazafelé. Örülök hogy befogadtuk Stephaniet. Szerintem nagyon kedves lány és eléggé sajnálom hogy így egyedül maradt. De most hogy befogadtuk remélem nem fogja magát egyedül érezni. Szerintem jól kijövünk majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése