3.rész

Sziasztok! Bocsi hogy az ezelőtti rész nem lett valami hosszú!! Előre is bocsi hogy ez is ilyen rövid lett,legközelebb megpróbálok hosszabbat hozni!! Köszönöm a komikat és a 9 feliratkozót!!! Ha tetszik akkor komizzatok,pipáljatok!! :) <3



A távolból mintha léptek hangja hallatszott volna. Majd nemsokkal később megláttam 5 egyre közeledő alakot. Ahogy odaértek mellénk,nem szólt egyikünk sem semmit. Sem mi sem ők. Majd én léptem.
-Sziasztok! Molly vagyok.-mutatkoztam be.
-Szia én Harry vagyok!,de nyugodtan szólíthatsz kicsimnek,egyetlenemnek..-lépett elém a göndör hajú,miközben tovább fojtatta a hülye becenevek sorolását.
-Oké értem HARRY.-emeltem ki direkt a nevét,mire kicsit elszontyolodott,de nem sokkal később egy huncut mosoly jelent meg a szája sarkában.
-Szia én Louis vagyok,-mutatkozott be a piros gatyás.
-Én Niall vagyok.-jött hozzám közelebb a szöszi.
-Én Zayn.-jött oda hozzám a fekete hajú.
-Én pedig Liam vagyok.-mutatkozott be végül a barna rövid hajú fiú. Vagyis Liam. :)
Miután már mindenki mindenkinek bemutatkozott,(na jó ez hülyén hangzik bocsi! :D) körbe álltunk és megfogtuk egymás kezét. A hold kezdett egyre kisebb lenni,a tisztás pedig elkezdett sötétbe borulni. Egyre jobban éreztem hogy a bőröm tűz forró. Olyan érzés volt,mintha felgyulladtam volna. A holdból már semmi nem látszott,minden sötét volt,de én mégis elég jól láttam. Ez lehet hogy az átváltozás hatása,mivel egyre inkább fokozódott a látásom,hallásom. Teljesen elvesztettem az irányítást a testem felett. Majd egyre inkább elkezdtem szédülni és hirtelen elsötétült előttem minden.

****

Mikor kinyitottam a szemem,sok aggódó szempár szegeződött rám.
-Jól vagy?-kérdezték egyszerre,ami be kell vallani kicsit kísérteties volt. 
-Igen jól vagyok! De mi történt? Csak annyira emlékszem hogy egyik pillanatról a másikra minden elsötétült előttem.
-Egyik pillanatról a másikra elájultál.-világosított fel a bátyám. 
-Gyere!-nyújtotta a kezét Liam,egy biztató mosoly kíséretében. Ajánlatát elfogadva,megfogtam a kezét és felálltam.
-Indulhatunk?-kérdezte Austin,mire én csak bólintottam,majd mind a heten elindultunk a sűrű erdőn át. A tekintetem néhányszor találkozott a bátyáméval,aki sokszor rám nézett aggódó tekintetével,amit egy biztató mosollyal el is intéztem. Az út idefelé sokkal rövidebbnek tűnt,mint most. Mondjuk az elég nyomós ok,hogy eléggé elfáradtam a mai nap folyamán. Ami szerintem nem is meglepő. Ami ma történt az nem épp lehet mindennapos. Szerencsére... Mire feleszméltem gondolataimból,a fiúk már sehol nem voltak,csak a bátyám kullogott szótlanul mellettem. Gondolom ők is hazamentek vagy nem tudom. Most csak azon járt az eszem hogy minél előbb hazaérjek és bedőljek az ágyamba,s holnap délig fel se keljek. Hát igen nagyon nagy terveim vannak a holnapi napra. De ezt már elterveztem,úgyhogy holnap nem fogok csinálni semmit. Eközben már haza is értünk. Mikor hazaértünk éjjel fél 2 volt. Minden figyelmen kívül hagyva baktattam fel a szobámba. Hiába voltam fáradt,mégis villámsebességgel száguldottam a fürdőszoba irányába,hogy végre lezuhanyozzak. Mikor kiszálltam a zuhanyzóból,a fürdőt forró gőz lepte be. Gyorsan belebújtam a pizsamámba,és bevetődtem a meleg puha ágyamba. Igen. Erre vártam már,hogy végre bebújhassak a puha takaró alá,és átadjam magam az álmok világának.